A Hungarista mozgalom története
A nemzetiszocializmus magyar korszellemének gyakorlatát jelentő Hungarizmussal kapcsolatban
nagyon sok a téves előítélet. Ezeket főleg a liberálisnak mondott, valójában kirekesztő, és csak egy
bizonyos csoport érdekeit szem előtt tartó média generálja. Hogy eloszlassuk ezt a homályt, jobban
meg kell ismerni e mozgalom történetét, eredetét. Erre szolgál e cikk.
A magyar nemzetiszocializmus megjelenését pontosan nem is lehet megmondani. Tulajdonképpen a
magyar emberben már rég jelen voltak a gyökerei. Gondoljunk csak a XIX. század antiszemita pártjaira.
Az 1919-es és 1920-as év hozta el tulajdonképpen azt az állapotot, amelyből aztán kifejlődhetett a
hungarizmus. A tanácsköztársaságnak nevezett zsidó-diktatúra terrorja és a gyalázatos trianoni diktátum
olyan közhangulatot teremtett az országban, amelynek következtében létrejött egy erős nacionalista
gondolkodás. Ehhez jöttek még a különböző munkásmozgalmak, melyek csalódtak a kommunizmusban,
és egy új utat kerestek. A végső lendületet a német nemzetiszocialisták győzelme adta. Ez időtájt
nagyon sok nemzetiszocialista párt jött létre. Ezek azonban nem voltak egységesek, sőt néha még
önállóak sem. 1934 március 4.-én Szálasi Ferenc megalapítja első pártját,
a Nemzet Akaratának Pártját (NAP). 1936-ban megnyílik az első párthelység, megjelenik a NAP hivatalos
újságja, az Új Magyar Munkás. A párt egyre népszerűbb, azonban egy cikk miatt feloszlatják, Szálasit
pedig börtönbe zárják. Azonban a mozgalom a sorozatos támadások ellenére is stabil maradt, megalakult
a Magyar Nemzeti Szocialista Párt-Hungarista Mozgalom nevű politikai párt, Hubay Kálmán vezetésével.
Az 1939-es titkos választásokon a mozgalom, a sorozatos fenyegetések és támadások ellenére is, a
legerősebb ellenzéki párttá vált. A mozgalmat, és követőit üldözték, fenyegették, sok esetben internálták
is. A mozgalom, hol illegalitásba vonult, hol volt hivatalos pártja, ez a hatalmon lévők által kifejtett nyomástól
függött. Szálasi 1940-ben szabadult a szegedi Csillagbörtönből, ezután átvette a mozgalom irányítását.
Magyarország német "megszállása" után, már a németek is beleszóltak a belpolitikai ügyekbe. Ellenben
az a vád, melyszerint Szálasi "guruló márkákért" eladta volna Hazáját, nevetséges és becsületsértő.
1944. Október 15.-e, a magyar becsület megmentésének napja. Ekkor, a hungaristák átvették a hatalmat,
vállalták a vezetés terhét, mely akkor már igen nehéz volt, tekintettel arra, hogy akkor már a Tiszántúl
nagy része a Vörös hadsereg birtokában volt. A nyilaskeresztesek az utolsó pillanatig hősiesen helytálltak,
de a hatalmas túlerővel még az SS-szel karöltve sem bírhattak. A mozgalom a háború után emigrációba vonult,
akiket kiszolgáltattak a "magyar" hatóságoknak, a bitón végezték. Így halt mártírhalált Nemzetvezetőnk, Szálasi
Ferenc, Gera József, és Dr. Csia Sándor is. Az emigrációban tovább élő Hungarista Mozgalom
vezetői a következők voltak: Henney Árpád (1946-1980), Dr. vitéz jákfai Gömbös Ernő (1980-1992),
Tarjány-Tatár Imre (1992-1995). Hazánkban a gyűlölethadjárat következtében megbélyegezték
a nyilasokat, elhurcolták, megölték őket. A "rendszerváltás" után sokkal könnyebb lett a helyzete a hungaristáknak,
az internet megjelenésével pedig egyre fokozódik a Hungarizmus befolyása.
Sajnos manapság sokan, magukat "hungaristának" valló fiatal van, akik csupán divatból azok. Ebből a szubkultúra
jellegből ki kell lépnünk egyszer és mindenkorra, és szélesebb társadalmi rétegekkel kell megismertetni
a Hungarizmust. Mindenki annyi áldozatot hozzon, amennyi kitelik tőle. Beszéljetek az emberekkel, magyarázzátok
el nekik a tényeket, terjesszétek az eszmét! Tegyétek magatokévá a hungarista harc jelszavát:
"Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!" | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
