A Kossuth tér-probléma

Elmúlt március 15. Elmúlt, és sokakban csalódást okozott, holott, a rendkívülit várnunk nem szabadott  volna. Bár sokan készültek, "fegyverkeztek" a nemzeti ünnepre, mégsem sikerült elérni az egyesek által kitűzött célt, célokat. Tulajdonképp az események talán a legrosszabb módon alakultak: a fidesz folytatta a népámítást, népszavazásokról szónokolt, miközben a tömeg megtapsolta még a legnagyobb ostobaságot is. Budapest lord-majorját, Demszky szép kis tojászáporban részesült, nem győzte hangsúlyozni, hogy "ők" vannak többen. Persze, az szdsz, a kemény 1%-os támogatottságával. Eljött az este, megjelentek a hivatásos zavargók, kossuth-téri tüntetők, skinheadek. Szétzúztak egy-két kukát, tönkretették az Andrássy út telefonfülkéit. Ráadásul a rendőrök teljesen korrektek voltak! Szóval még  azt sem lehet mondani, hogy szegény ártatlan tüntetőket agyonverték. Eközben a csótány a művészetek

palotájában oktatta ki a nemzetet, hogy nem forradalom, hanem "reform". Ennyi volt tehát a nagy terrorveszélylel beharangozott "szabadságharc", a kormánynak igaza lett, amikor szélsőségesezett. Annyi haszna viszont volt az eseményeknek, hogy tudattuak a hatalommal, hogy még ki merünk menni az utcákra. És ezt a nyomást fenn kell tartani amíg bitorolják a hatalmat!

A Kossuth tér, pedig "visszatért", legalábbis fizikai szempontból. Bár a tüntetők megállapodtak, hogy cska 18-22 óra között tüntetnek. Ennyit a meg nem alkuvásról. Nem is hallani semmit a nagy Kossuth téren lévő "tömegekről". Pedig az egész nagyon szépen indult. Még szeptember 17.-én, és az azt követő napokban e cikk szerzője is kint volt a téren, lenyűgözte az amit látott, hogy mennyien képesek megmozdulni, mennyien magyarok még akkor  is ha a zsivány rendszer a kipusztításukra törekszik. Megható volt látni a sok hazafit, és ha csak néhány  pillanatra is -Magyarországon érezni magam. Megjelent akkor a magyar égbolton a  remény egy sugara.

De  vissza a jelenbe. Tehát semmit nem hallani a Kossuth térről, ami egyfelől nem meglepő, hiszen már a kezdetekben is megmutatkozott a kossuth tériek gyengesége, az eszmei háttér teljes hiánya, ami körüllengi, lengte a teret. Más szóval a "forradalom" anyagi háttere úgy-ahogy biztosítva volt, de a szellemi háttér szinte teljesen hiányzott. Ez az oka

-véleményem szerint- a Kossuth tér "bukásának". Elkeserítő, de megrekedt az a folyamat, amely talán végleg megszabadíthatta volna hazánkat a népnyúzóktól. A megoldás viszont nem az, hogy berúgva zsidózunk, és üvegeket hajigálunk. Persze, a nemzetiszocialista lételeme a harc, de mondjon nekem valaki példát arra, hogy nemzetiszocialisták mikor vették át erőszakkal a hatalmat? A mi utunk nem forradalom, legalábbis nem a szó marxista értelmében.

Viszont mindenesetre, ha tüntetés van, akár a Kossuth téren vagy másutt, legyünk ott! Ezzel is kinyilvánítjuk a véleményünket!

Kitartás!